Sportolj a szamojéddel!

__________________________________________________________________________________________

 

Mint minden kutyának, a szamojédeknek is szükségük van arra, hogy foglalkozzanak velük, hogy együtt legyenek a gazdájukkal, és hogy mozogjanak. Mindezen igényeik kielégítésére számos kutyás sport közül válogathat a boldog szamojéd tulajdonos, hiszen ezek legtöbbje bárki számára elérhető, és kiváló szórakozást, szabadidős tevékenységet jelent mind a kutyáknak, mind a gazdáiknak. A továbbiakban szeretnék bemutatni néhány lehetőséget, illetve elmondani, hogy melyik sporthoz hogyan érdemes hozzákezdeni, milyen dolgokra kell feltétlenül odafigyelnünk, hogy mit várhatunk el a szamojédünktől, és mit nem.

Mire számíts?

Ahhoz, hogy eldöntsük, mire lehet alkalmas a kutyánk, érdemes egy pillantás vetni a fajta történetére. Röviden összefoglalva a szamojédek extrém időjárási körülmények között dolgoztak a szamojéd törzs mindenes munkakutyáiként: használták őket vadászatra, szánhúzásra és rénszarvasterelésre is. Ezek a kutyák nagyon szoros kapcsolatban álltak a gazdáikkal, nagy megbecsülésnek örvendtek és őshazájukban sosem bántak velük durván vagy erőszakosan. Mindemellett viszont a sarki hidegben nap mint nap meg kellett küzdeniük a túlélésért, ehhez viszont arra volt szükség, hogy adott esetben önállóan is képesek legyenek cselekedni. Nem nehéz tehát megérteni, hogyan alakult ki a szamojédekben az emberek iránti feltétlen szeretet, miért hiányzik belőlük bármiféle agresszivitás vagy őrző-védő hajlam, és hogy miért hajlamosak az önfejűségre, és időnként az engedetlenségre. Ha egy olyan kutyát szeretnél, aki mindig, minden körülmények között teljesíti a parancsaidat, aki csupán a munka szeretetéért kihajtja magából az utolsó csepp erejét is, vagy aki megvédi a házadat, akkor jobb, ha másik fajta után nézel.

Ami a testfelépítését illeti, a szamojéd egy közepes méretű, túlzásoktól mentes kutya, a kiállításokra való tenyésztés előtt kizárólag arra lett szelektálva, hogy minél kevesebb energia befektetésével minél nagyobb távolságot tudjon megtenni, hogy teherbíró legyen, gyors és kitartó. A küllemi szelekció, mint minden fajtában, a szamojédben is hozott változásokat, de szerencsére ritkán látni annyira extrém kinézetű egyedeket, amelyeket kizárólag a testalkatuk tenne teljesen alkalmatlanná a következőekben ismertetett sportok közül bármelyikre. Természetesen a felépítés is befolyásolja a sportbeli teljesítményt, de hosszú évek tapasztalatai után úgy gondolom, hogy legalább ugyanekkora jelentősége van annak, ami a kutya két füle között található.

Honnan vegyek kölyköt?

Valószínűleg ritkán fordul elő, hogy valaki kifejezetten sport célra szeretne szamojéd kiskutyát venni, de ha épp kölyökvásárlás előtt állsz, és sportolni szeretnél majd vele, akkor jobb, ha szem előtt tartasz néhány dolgot. A legtöbb fajtában létezik munka és küllem vonal, az előbbinél az egyetlen szelekciós szempont egy adott munkában vagy sportban nyújtott teljesítmény, a másiknál pedig legfőképpen az esztétika számít, és emiatt sokszor a két vonalból származó egyedek megjelenése nagymértékben eltér. A szamojédeknél a fogathajtás az egyetlen sport, amire léteznek kizárólag teljesítmény alapján szelektált vonalak, ezek leginkább az USA-ban és Európában, a Skandináv országokban, ill. Németországban jellemzőek. Ha valaki szánhúzó világbajnoki babérokra tör, akkor érdemes utána néznie ezeknek a kenneleknek, a hobbi fogathajtáshoz, ill. a hazai versenyekre egy egészséges, küllemi túlzásoktól mentes show kutya is ragyogóan megfelel. Itt szeretném megjegyezni, hogy egy kennel sem lesz munka kennel attól, hogy annak hirdeti magát, vagy mert egyszer egy fotó erejéig bekötötték a kutyáikat, ha munka vonalú kutyát szeretnél vásárolni, mindenképpen nézz utána, milyen valós eredmények támasztják alá a tenyésztő állításait.

Bármilyen céljaid is legyenek, a következő dolgokra mindenképpen figyelj oda, mielőtt kölyköt veszel: Egy beteg kutyával nem lehet sportolni, annak kockázatát, hogy a kutyád valamilyen örökletes rendellenességben szenvedjen úgy csökkentheted minimálisra, hogy ezekre a betegségekre szűrt, és mentes eredménnyel rendelkező szülőpártól veszel kiskutyát. Egy rossz temperamentumú, félős esetleg agresszív kutyával sok nehézségbe ütközhetsz, ezért érdemes megfigyelned, lehetőség szerint mindkét, de legalább az egyik szülő viselkedését, csakúgy, mint a kölykökét. Azt pedig már csak futólag említem meg, hogy soha, semmilyen körülmények között ne vegyél regisztrálatlan, származási lappal nem rendelkező kölyköt. Ezek a kutyák eleve nem tekinthetőek fajtatisztának, szüleik nem teljesítették a tenyésztésbe vétel minimális követelményeit, és ki tudja mit sajnált még tőlük a ?tenyésztő, ami a megfelelő fejlődésükhöz elengedhetetlen lett volna.


Mikor kezdjem el?

Gyakran felmerülő kérdés, hogy milyen idős korban kezdjen el valaki foglalkozni/kutyaiskolába járni/ sportolni a kutyájával. A tömör válasz: ahogy elhozta a tenyésztőtől. A kutya életének első egy éve olyan kritikus periódus szocializációs és tanulási szempontból is, amit később nem lehet pótolni. Ezzel véletlen sem azt akarom mondani, hogy egy felnőtt kutyával már kár is bajlódni, ha nem kapott megfelelő alapokat- dehogyis, viszont miért ne könnyítsük meg a saját dolgunkat, és miért ne tegyük sokkal izgalmasabbá, érdekesebbé kölyökkutyánk életét, ha meg van rá a lehetőségünk?

Kölyökkorban a legfontosabb az együttélésre nevelés, a szocializáció, a kapcsolatépítés és a kutya alapképességeinek játékos, fizikailag nem megterhelő fejlesztése. Mit kell ehhez tennünk? Számos könyv, kutyaiskola, youtube videó, internetes oldal, stb. áll azok rendelkezésre, akik tudatosan és hasznosan szeretnének kölyökkutyájukkal foglalkozni. El lehet kezdeni- kizárólag pozitív megerősítéses módszerrel- alapengedelmességi gyakorlatokat, trükköket, pórázon közlekedést tanítani, felállítani az alapvető szabályokat és ezeket következetesen betartani, minél több hellyel, emberrel, kutyával és szituációval megismertetni a kölyköt és mindenekelőtt közösen játszani, játszani és játszani.

Egy szamojédnél az a legfontosabb, hogy szeresse, amit csinál, ezt pedig csak motivációval lehet elérni, kényszerítéssel, durvasággal nem. Rövid és érdekes tréningek, sok-sok jutalommal, egyszerű, de változatos trükkök az alapoktól felépítve, kommunikáció nem csak hang, hanem testjelekkel: ez a boldog kölyök receptje. A korai kölyökkorban (kb. hat hónapos korig) nem érdemes bármilyen sport-specifikus dolgot tanítani, fizikailag megterhelő dolgokat pedig egy éves kor előtt semmiképpen. Vannak viszont olyan trükkök, melyek kiváló alapozást nyújthatnak egy-egy sporthoz, pl. a jobbra/balra forgás a későbbi iránytanuláshoz, az ?elephant trick a szabadon követéshez, vagy a hátsó lábak emelgetése, tárgyak kerültetése az agilityhez.

A trükkök, foglalkozások számát elsősorban a kutyánk igényéhez kell igazítani: lehet több trükkön is dolgozni párhuzamosan, de csak akkor fogjunk újba, vagy kezdjünk bele bonyolultabba, ha már az előzőeket stabilan elsajátította a kölyök, és csak addig tartson egy-egy kiképzés, míg a kölyökkutya érdeklődését minden nehézség nélkül fenn tudjuk tartani.

Hogyan kezdjünk neki?

Mint azt a fentiekben is írtam, az első év az alapozás és a kapcsolatépítés ideje. Ám ha ez esetleg ki is maradt, nézetem szerint minden sport alapja az alapengedelmesség. Még egy fogatkutyánál is jól jöhet, ha stabilan behívható, vagy parancsra helyben tud maradni (elszakadt kötélzet, valaki?), a többi sportnál viszont elengedhetetlen. Semmi értelme pórázon végigráncigálni egy kutyát az agility pályán (sőt, veszélyes is), egy behívhatatlan kutyát tilos ráengedni a birkákra, a dog-dancing alapja, hogy a kutya végig a gazdájára figyeljen, az obedience pedig ezen gyakorlatok tökéletesítésén alapszik. Tehát mielőtt bármilyen sportnak nekifognál, tanítsd meg a kutyádat arra, hogy figyeljen rád, hogy menjen oda hozzád, mikor hívod, hogy legalább pórázon tudjon tisztességesen közlekedni, és hogy maradjon helyben legalább pár percig, ha azt kéred tőle. Bár ezek egyszerű gyakorlatok, egy szamojéd esetében azért akadhatnak nehézségek. Nem tudom létezik-e olyan szánhúzó, akit teljes biztonsággal be lehet hívni mikor épp nyulat kerget, vagy aki ne próbálná meg kitartóan hülyére venni a gazdáját, de egyes közhiedelmekkel ellentétben se nem képezhetetlenek, se nem ostobák. És aki nem tud megtanítani egy szamojédet arra, hogy egy viszonylag semleges környezetben (kutyaiskolán pl.) behívható legyen, parancsra üljön, feküdjön, helyben maradjon, az vagy nem fordított rá elég energiát, vagy rosszul csinál valamit.

Kezdő kutyásoknak érdemes felkeresnie egy jó kutyaiskolát, ha ilyen csak elérhetetlen távolságra van, akkor érdemes beszerezni pár könyvet a pozitív megerősítésen alapuló módszerekkel való kiképzésről- bár véleményem szerint könyvből nem lehet megtanulni kutyát nevelni, de jó kiinduló alapot, ötleteket adhatnak a fejlődéshez. A jó kutyaiskolában pedig az általam oly sokat emlegetett jutalmazásos módszerrel dolgoznak. Ha valahol régi, poroszos, fojtólánccal ráncigálós, fenéklenyomós módszerrel dolgoznak, akkor az nem a szamojédünk leendő iskolája. Ha a kutyákat jutalomfalattal vagy játékkal rávezető, az elvárt cselekvést megerősítő módszerrel oktatják, akkor jó helyen járunk. Nem állítom, hogy minden fegyelmezési problémát meg lehet oldani két marékkal szórt jutalomfalattal, de semmit ne próbáljunk csak büntetéssel és kényszerítéssel megtanítani, mert nem fog menni, csak a kutyánkkal való kapcsolatunkat tesszük tönkre, talán helyrehozhatatlanul.

Sportok

Canicross, bikejöring, szánhúzás

Mivel a szamojéd, mint szánhúzó fajta vonult be a köztudatba, ezért úgy döntöttem a kutyafogat hajtással kezdem a sportok ismertetését. Pontosabb lenne azt mondani, hogy húzósportok, hiszen ide tartozik még a canicross és a bikejöring is. Bár a szamojédeket használták vadászatra és terelésre is, manapság ez az egyetlen sportágazat, amelyben eredményesen versenyeznek velük, il. melyre külön szelektálnak egyes tenyésztők.

A canicross, avagy kutyás terepfutás a legkevesebb eszközt igénylő ágazat, elég hozzá egyetlen kutya, egy hám, egy hosszú, gumis póráz, egy deréköv és egy sportos gazdi. Bárki számára hozzáférhető, aki szeret a szabadban futni, különösebben bonyolult kiképzést sem igényel, hiszen a kutya dolga csupán annyi, hogy a hámjához csatlakoztatott pórázt folyamatosan húzza, így segítve a póráz másik végéhez csatlakoztatott derékövet viselő gazdit. Ezt pedig némi bíztatással a legtöbb kutyánál nem olyan nehéz elérni. Ha valamiért a kutyánk mégsem szeretne előttünk futni, érdemes megpróbálni először valami könnyebb tárgyat húzatni vele, és ha ehhez hozzászokott, akkor minden rövid szakaszt jutalmazni, amit előttünk futva, húzva tesz meg.

Vegyük figyelembe, hogy ez a sport is még ha nem is nagymértékben, de megterhelő a kutyának, ezért 1 éves kor előtt ne kezdjük el, illetve eleinte fokozatosan növeljük a távot.

A bikejöring csupán annyiban különbözik a canicrosstól, hogy a hosszú póráz itt a kerékpárhoz csatlakoztatjuk, a gazdi teker és a kutya (vagy kutyák) húzással segíti a kerékpár haladását. Mivel itt nem a gazdi futósebessége a meghatározó, így több terhelés jut a kutyára, illetve nagyobb a balesetveszély is. A kerékpárhoz rögzítésnél célszerű egy távtartó rudat használni, mely nem engedi a pórázt az első kerékbe gabalyodni. Ennél a sportnál rettentően fontos, hogy a kutya munka közben semmi esetre ne álljon meg hirtelen, vagy térjen le az útról. Érdemes canicrossal kezdeni, és ha a kutya már stabilan és egyenletesen húz, csak utána váltani bikejöringre.

A húzósportok királya természetesen maga a kutyafogat-hajtás. Káprázatos látvány egy szamojéd fogat, különösen, ha egy csodás, hegyvidéki havas táj adja hozzá a hátteret. Fantasztikus érzés egy ilyen csapat mögött állni, nehéz elképzelni szebb kikapcsolódást, mikor a táj csendjét csupán a szán talpainak siklása és a kutyamancsok alig érzékelhető hangja töri meg. De mielőtt bárki fejest ugrana a fogathajtás világába, jobb ha felvértezi magát egy-két dologra.

Először is, hogy egy fogathoz minimum kettő, de inkább négy vagy annál több kutya kell. Akkor, ha ezek mindegyike 2 és 9 év közötti és alkalmasnak bizonyult a szánhúzásra. Minél nagyobb fogatot szeretnél, annál több kutyát jelent, annál több időt, energiát és költséget. A fogathajtás nem sport, hanem életforma, ennek minden pozitív és negatív velejárójával.

Szereted a kutyákat, szeretsz sportolni, szeretnél a kutyáiddal a természetben zavartalanul száguldozni? Szeretnél versenyezni? Rendben! Akkor készülj fel négy vagy annál több kutya etetési és állatorvosi költségeire (nem szeretnék számokat írni, de minimum több tízezer forint havonta), arra, hogy a kutyákkal foglalkozni kell, ha esik, ha fúj, takarítani kell utánuk, gondozni a szőrüket, karban tartani a felszerelést, és edzeni őket. Meg kell vásárolnod az alapvető felszereléseket, egy szánt, egy edzőkocsit, köteleket, karabinereket, hámokat. A kutyáknak kennelekre, házakra lesz szüksége, etetőtálra, szállítóeszközre, stake-outra, és a lista még végtelen hosszúságban folytatódik. Talán mondanom sem kell, hogy ennyi kutya mellett sok plusz programot, hosszú nyaralásokat nem érdemes tervezni. Mindemellett felmerül a szánhúzásra nem alkalmas kutyáid sorsa is, mert sajnos lesz ilyen, ha szerencsés vagy, csak akkor, ha megöregszenek. Egy fogatkutyát 9-10 éves kora után már nem nagyon illik bekötni, tudsz majd számukra a fennmaradó 4-6 évükben minőségi életet biztosítani, vagy a kennelben fognak vegetálni, míg te az új csapatodat építed, esetleg elajándékozod őket? Senkit nem szeretnék lebeszélni erről a sportról, de mindezeket át kell gondolnod a saját és a leendő kutyáid érdekében is! Azt hiszem a legfontosabb kérdés mindig az, hogy a sport van a kutyáidért (és érted), vagy fordítva?

Ha mégis úgy döntöttél, hogy belevágsz, az első kérdés, hogy mit is várhatsz a szamojédektől? Létezik egy mondás, hogy a huskyk gyorsak, a malamutok elbírnak mindent, a szamojédekkel pedig mindig célba érsz. Ez tömören összefoglalja a lényeget: a szamojédek nem futják ki őrült módra a lelküket, nem fognak elvontatni több mázsás terheket, de egy stabil, közepes tempóban bármeddig elvisznek. Fogathajtó éveim alatt soha nem hagytak cserben a kutyáim, ha elszakadt a kötélzet, vagy elestem, visszajöttek hívásra, és egy 13 km-s verseny után sem láttam rajtuk soha a fáradtság jeleit. Ha vad száguldásra vágysz, akkor inkább válaszd a szibériai huskykat, vagy a speciálisan sprintversenyekre tenyésztett keverékeket, egy szamojéd fogat nem erről szól. Ennek ellenére a fajtatiszta versenyeken, a saját kategóriájukban kiválóan képesek helyt állni, jó példa erre Horst Klank (Petschoras kennel) csapata, akik több világ és Európa bajnoki címet is besöpörtek a kettes kategóriában (szamojéd, alaszkai malamut és grölandi kutya).

A fogatkutyák kiképzése csak egy éves koruk után kezdődhet, addig a legjobb felkészítés, a hosszú, szabad séta, esetleg közös futás, rövidebb szakaszokon. Meg lehet tanítani az irányokat, ill. érdemes megtanítani némi alapengedelmességet is, ez később hatalmas segítség lehet! A túl korai terhelés tönkre teheti a kutya ízületeit, ez akár a versenykarrierjébe is kerülhet, de az is lehet, hogy majd csak 8-9 éves korától mutatkoznak meg a meggondolatlan túlhajtás okozta problémák. A hámba szoktatást érdemes könnyebb tárgyak húzatásával kezdeni (bicikli külső pl.), és fokozatosan lehet növelni mind a terhelést, mind a távolságot. Ilyenkor még neked is futnod kell a kutyáiddal, és jobb ha hozzá is szoksz, ha eredményesen szeretnél versenyezni egy 2-4 kutyás fogattal, akkor nem sok időt tölthetsz a szánon / edzőkocsin lazsálva.

Mint minden sportnál, itt is az a fontos, hogy a kutyáid élvezzék, amit csinálnak! Minél jobban élvezik, annál gyorsabban fognak futni, de ha durván bánsz velük, vagy megbünteted őket, előfordulhat, hogy egyáltalán nem akarnak majd veled dolgozni. Ezért eleinte a rövid szakaszokat is kövesse sok bíztatás és dicséret, és ezek később se maradjanak el. Soha ne edz 15 C feletti hőmérsékleten, mert ezzel veszélyezteted a kutyáid egészségét, és valószínűleg a lelkesedésük sem lesz töretlen.

Ha többet szeretnél megtudni a fogathajtásról, akkor érdeklődj valamelyik sportegyesületnél vagy fogathajtónál, ill. magyar nyelven is megjelent néhány szakirodalom (Nagy Tamás: Az alaszkai malamut, Horváth János: Kutyaszánhajtás) melyek segítséget nyújthatnak.

Terelés

Sokakat meglepetésként ér, hogy a szamojédek eredeti foglalkozásai közé a rénszarvasok terelése is beletartozott. Nem valószínű, hogy a közeljövőben egy szamojéd terelő világbajnok lesz, de a terelés kiváló sport ahhoz, hogy kutyánk levezesse fölösleges energiáit, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szamojédekben maradt még némi terelőösztön. Az ő stílusuk a hagyományos, hajtó stílus, ami jobban emlékeztet pl. a magyar pásztorkutyák munkájára, mint a border colliek vagy kelpiek gyűjtő stílusú terelésére. Ezért általában mikor egy szamojédet először birkák közelébe engednek, az eredmény a nyáj körül ugatva boldogan körbe-körbe rohangáló kutya.

Ha szeretnéd kipróbálni ezt a sportot, akkor látogass el egy terelőbázisra, ahol általában border colliekat és magyar pásztorkutyákat képeznek. Több is található az országban, és ezeken a helyeken hozzáértő felügyelet mellett ismertetheted össze a kutyádat a juhokkal. Fontos, hogy a szamojéded stabilan behívható legyen, és az esetleges balesetek megelőzése céljából érdemes először pórázon odavezetni a birkákhoz. Ne felejtsd el, hogy itt a sporteszközök is élő, érző lények, az ő biztonságuk és jólétük épp olyan fontos, mint a kutyádé!

Agility

Az agility elméletileg minden fajta számára nyitott, igaz a nagytestű, robosztus fajtáknak talán nem annyira ajánlott, de egy szamojéd testalkata tökéletesen megfelelő. Nem ők lesznek a nemzetközi versenyek sztárjai (évek óta leginkább a border colliek uralják az élmezőnyt), de nem lehetetlen velük eredményesen versenyezni, és mindenekelőtt az egyik legjobb sport arra, hogy mind fizikailag, mind agyilag lefáraszd a kutyádat, miközben a köztetek lévő kapcsolat is egyre erősödik. Mert az agility lényege nem az egyes akadályok megtanítása, hanem az együttműködés, a közös munka, ahol a kutya a gazdi legapróbb jelzéseiből is ért, és a gazdi tudja, miként értesse meg magát a kutyájával.

Ha agilityzni szeretnél, keress fel egy agility iskolát, ez nem az a sport, amit az ember a hátsó udvarban, egyedül is megtanulhat. Tákolt akadályokon, autodidakta módon agilityzve valószínűleg többet rontunk a kutyánkon, mint amennyit megtanítunk, ráadásul balesetveszélyes is. A megfelelő minőségű akadálysor, és egy felkészült, tapasztalt edző elengedhetetlen ahhoz, hogy belevágjunk ebbe a sportba.

Mint azt korábban említettem, arra rávenni egy kutyát, hogy ugorjon, átmásszon a palánkon vagy átszaladjon a kúszón nem nehéz. Az, hogy minden akadály leküzdését helyesen tanulja meg, egy egészen más történet. Az elkapkodott tanítás később csúnyán megbosszulhatja magát, sokkal nehezebb egy rosszul elsajátított dolgot újratanítani, mint valami eleve jól tanítani meg. Egy rendes agility iskolában fokozatosan ismertetik meg a kutyát az akadályokkal és tanítják meg a gazdinak az alapvető felvezetési technikákat. Egyes akadályok tanításához (pl. zónás akadályok (hinta, palló, palánk) valószínűleg házi feladatot is adnak és elmagyarázzák, hogyan lehet a gyakorlatokat lépésről lépésre felépíteni.

Fél éves kor előtt földre tett lécekkel, egy éves korig legfeljebb csökkentett ugrómagasságon szabad gyakorolni az ízületek védelme miatt, és egy kezdő, felnőtt kutyánál is érdemes alacsonyabbra tenni alacsonyabb akadályokkal indítani. Az agility fizikailag és mentálisan is megterhelő a kutyák számára, ezt mindig szem előtt kell tartani, és ismernünk kell a kutyánk korlátait. Bár a szamojéd nem az a fajta, aki ájulásig hajtja magát, de jó, ha a gazdi odafigyel arra, mit és mennyit vár tőle!

Az agility kiképzés előfeltétele az alapengedelmesség. A legtöbb iskolában nem is fogadnak olyan kutyát, ami nem behívható és nem tud helyben maradni, sok helyen kötelezővé teszik az alapengedelmességi tanfolyamot. Mire edzésre megyünk, már tudnunk kell, mivel tudjuk legjobban motiválni a kutyánkat, és az sem hátrány, ha ismer néhány alapozó trükköt is.

Mindenkinek szívből ajánlom ezt a sportot, mind szabadidős tevékenységként, de akár versenyekre is érdemes ellátogatni! Napjaink egyik leghíresebb agility versenyzője és kiképzője egy szamojéddel kezdte a pályafutását, saját elmondása szerint rengeteget tanult a kutyájától, akivel szlovén nemzeti bajnok és kétszeres VB válogatott is volt. Ez ma már- a sport rohamos fejlődése miatt -nem elérhető cél, de a hazai versenyeken egy jól ?felépített, pontosan dolgozó kutyával bárkinek van esélye dobogóra kerülni. Én magam pár évig versenyeztem Sam nevű kutyámmal, és a pontosságának hála még mi is nyertünk serleget.

Dog-Dancing

Egy olyan sport, amely tényleg minden fajta számára nyitott (a legutóbbi Európa bajnokságon egy malamut és egy újfundlandi is eredményesen szerepelt!), ráadásul semmilyen speciális eszközt nem igényel. Ezt a sportot otthon is bátran űzheti bárki, sőt, a sport alapját képző trükkök tanítása még akkor is nagyon jó közös játék és szórakozás, ha nem szeretnél egy egész kűrt összeállítani.

A dog-dancing lényegében különböző kutyás trükkök (pl. láb között szlalomozás, hát felett átugrás, két lábon állás) bemutatása zenére. A kutya a felvezető hang és testjeleire dolgozik, és az egész produkció úgy igazodik a zenéhez, mintha csak egy közös táncot mutatnának be. A sport lényegét és pontozási rendszerét leginkább a műkorcsolyáéhoz szokták hasonlítani, itt is külön értékelésre kerül az egyes elemek technikai nehézsége és az interpretáció, az előadás minősége.

Minden kutya élvezi a különböző trükkök tanulását, kiváló közös elfoglaltság, és nem utolsó sorban az ismerősöket, barátokat is el lehet kápráztatni kedvencünk tudományával. Egy szamojéd pedig különösen szép látvány egy dog-dancing versenyen, és léteznek olyan versenyzők is, aki nem csak megjelenésükkel, hanem tudásukkal is elkápráztatják a közönséget.


Az interneten számos trükk tanításáról találhatsz videót, a tanítás alapja természetesen itt is a pozitív megerősítés. A cél, hogy míg kezdetben sokszor a kezünkbe rejtett jutalomfalat segítségével vezetjük a kutyát a kívánt pozícióba, vagy késztetjük bizonyos cselekvésre, ezek a kéz és testjelek folyamatosan csökkenjenek és lehetőleg a folyamat végén a kutya képes legyen csak hangjelzésre dolgozni.

A trükkök tanításáról, a versenyszabályzatról és magáról a sportról rengeteg információt találhatsz a következő honlapon: http://dogdancing.atw.hu/

Fazekas Emese